
36 FOTO MOZAIK • 2004 február
Közel negyvenöt évvel ezelőtt mutatták be a köl-
ni Photokina alkalmából az – akkor még újnak számí-
tó – Asahi Pentax Spotmatic prototípusát, amely azon-
ban csak további négy évig tartó ’nomítások’ után
került kereskedelmi forgalomba. A gép az akkori foto-
technika egyik csúcsteljesítménye volt, amit egyébként
egy korabeli (1969 áprilisától érvényes) árlista is mutat.
A gép ugyanis akkor (!) – Super Takumar 1:1,4 fényere-
jű, 50 mm-es gyújtótávolságú alapobjektívvel – 1125
’nyugatnémet’ márkába (WDM) került, s mellette a ’na-
pi használathoz’ szükséges tartozékait (a készenléti tás-
kát, a hordszíjat, a vakufeltűző papucsot, szemkagylót,
és a kézi kioldózsinórt) külön kellett megvásárolni to-
vábbi mintegy 100 márkáért. A helyzet tehát akkor sem
különbözött a maitól; ha egy gép sokat tud, akkor sok-
ba is kerül!
Nézzük azonban, mit is ’tudott’ – közel fél évszá-
zaddal ezelőtt! – ennek a ’kisebb vagyonnak’ ellenében
nyújtani az akkori fényképezőgép-gyártás.
Az Asahi Pentax Spotmatic egy kislmes, 24x36 mm-
es képméretű tükörreexes fényképezőgép, amely penta-
tetél-prizmás építésének köszönhetően oldalhelyesen
mutatja a látványt a gép keresőjében. Beépített fénymé-
rje az objektíven át (TTL = Trough The Lens) a kereső
mattüvegére érkező fény erteljességét méri, és a kéz-
zel beállítandó lmérzékenység alapján automatikusan
vezérli az expozíciót. Méréstartománya 1–18 fényér-
téknyi, a beállítható érzékenységek 20-tól 1600 ASA-ig
(= 14-től 33 DIN-ig) terjednek. Az
ugyancsak kézzel beállítandó ’be-
ugrórekesz’ nyílásának nagysága és a fény erőteljessége,
valamint a lm érzékenysége határozza meg a redőny-
zár lefutásának sebességét, vagyis a fénybesugárzás
időtartamát. A redőny anyaga speciális, gumírozott se-
lyem (rugalmassága máig sem változott), a megvilágí-
tási időtartamok még szélsőségesen alacsony hőmérsék-
leti körülmények között is nagy pontosságúak. A fotós
elképzeléseinek (az éles képrajz mélységi kiterjedé-
sének, valamint a bemozdulás/berázás elkerülésének)
megfelelő értékek szabadon választhatók. A rekesznyí-
lások legnagyobb és legkisebb értékei a fentebb említett
alapobjektívnél 1,4 és 16 közöttiek, a zársebességek pe-
dig 1/1000 és 1 s közötti értékekre állíthatók be. Persze
ennél tetszés szerint hosszabb megvilágítási idők is vá-
laszthatók, ha a beállítótárcsát B jelzésre állítjuk. Ez a
jel egyébként szorosan az 1 másodperces jelzés mellett
van, ezért – mintegy gyelmeztetésül – a B jelzés beál-
lításakor a beállítótárcsa melletti háromszög alakú abla-
kocskában a szín feketéről pirosra változik. (Ugyanígy
változik a szín, ha olyan kombinációt állítunk be – pl.
20 ASA és l/1000 s –, amely a fénymérő méréstartomá-
nyán kívül esik!)
Az olvasóban persze, aki a mai technikához szokott,
joggal felmerül az a kérdés, milyen „automatikus ve-
zérlésről” esett szó fentebb, ha a blendenyílást éppúgy,
mint az expozíciós időt, sőt még a lmérzékenységet is
kézzel kell beállítani?
Nos a szóban forgó ’automatika’ működését a fény-
mérőnek a keresőben látható ’visszajelzése’ mutat-
ja (lásd az ábrán). A lengőnyelves műszer magas
érzékenységű CdS érzékelői – amelyek a kere-
sőokulár két oldalán vannak el-
helyezve – egy olyan mutatót
működtetnek a fénymérő
bekapcsolása esetén,
amely egy pozitív
(+) és egy negatív
(–) végpont között
mozogva középállás-
ban jelzi a helyes
expozíciót. A muta-
tó felfelé kitérése túlexpo-
zíciót, lefelé mozdulá-
sa alexpozíciót jelez. A
működtetéshez szüksé-
ges tápfeszültséget egy
Mallory PX400 típus
-
jelű (vagy hasonló telje-
sítményű) gombelem adja,
amelynek állapotát ellen-
őrizhetjük, ha 100 ASA ér-
zékenység és B zársebesség be-
állítása mellett a keresőbe tekintve
bekapcsoljuk a fénymérőt. A gyor-
san lefelé mozduló mutató hibát-
lan állapotú elemet jelez. Hos-
szabb élettartamú lesz az elem, ha
a fénymérőt a mérések után kikap-
csoljuk!
A fénymérő mutatóját vagy a
rekesznyílás megváltoztatásával,
vagy a zársebességek módosítá-
sával (esetleg mindkettővel egyi-
dejűleg) hozhatjuk középállásba,
amikor is az exponálógomb lenyo-
mása esetén hibátlan megvilágítást
kapunk. Az előre beállított rekesz-
nyílás csak az exponálógomb lenyomásakor ’ugrik be’,
a keresőtükör felcsapódása után. Ezt követően a tükör
ismét a helyére tér vissza, és a rekeszlamellák teljesen
nyitott állásba kerülnek. Ahhoz, hogy a rekesznyílás-
sal kapott képrajz térbeli (’mélységi’) kiterjedését el-
lenőrizhessük, az objektív ’tövén’ található reteszt kell
elmozdítanunk. (A Fresnel-lencse működési elvét az
1984-es kiadású Új fotolexikon a 164–165. oldalán tár-
gyalja.)
Az elmozdítható retesznek két – man és auto feliratú
– állása van. Auto beállításnál a rekesznyílás csak az ex-
pozíció időtartama alatt ugrik a beállított értékre, ezt kö-
vetően ’automatikusan’ teljesen nyitottra vált. Ez a hely-
zet igen megkönnyíti az éles képrajz beállítását, ami egy
technikailag jó fotónak a hibátlan expozíció mellett el-
engedhetetlen tartozéka.
A nagyon pontos távolságbeállítást a mattüvegbe épí-
tett prizmapáros mérék is segíti, amely a témában lát-
ható egyenes vonalak megtörésével jelzi, hogy a beál-
lítás nem pontos. A kör alakú ékpárost gyűrű alakban
veszi körül az ún. mikroprizmás raszter, amelynek pon-
tokra bontott rajzolata teljesen ’kitisztul’, amikor a beál-
lítás a legprecízebb pontosságú.
Az ún. ’berázásos’ (a gép elmozdulásával okozott)
életlenséget küszöböli ki – és a fotósnak a képen va-
ló megjelenését teszi lehetővé – a beépített önkioldó,
amelynek felhúzásával és elindításával 5–13 s késlelte-
téssel indíthatjuk az expozíciót.
A megfelelően éles képrajzot elősegítendően az ob-
jektívre gravírozva az ún. ’mélységélességi beosztást’
is megtalálhatjuk, amelyről leolvasható, hogy az
éles képrajz (a beállított rekesznyílástól füg-
gően) hol kezdődik és hol ér véget.
Érdemes megemlíteni még a vaku-
val világítás lehetőségét is. A gép
homlokfalán ugyanis két csatlakoz-
tatási lehetőség bemenete találha-
tó egymás alatt, amelyek közül az
egyik a valaha gyakran használt
’egyes vaku’ villanóégőinek el-
lobbantásához szolgál. A másik,
X jelzésű bemenethez kell csat-
lakoztatni a ma használt ’örök va-
ku’ kábelét, ugyanis ezen át vezér-
li a gép azt az 1/60 másodperces
zársebességet, amely lehetővé te-
szi, hogy vakuzás esetén a tel-
jes képmező megvilágítást kap-
jon (szaknyelvünk ezt nevezi
szinkronizációnak).
A Pentax Spotmatic nem túl nagy,
és igen jó fogású gép. Méreteihez
viszonyítva (a váz 143x92x46 mm)
mégis meglehetősen súlyos; objek-
tív nélkül 621, az alapobjektívvel
868 gramm, vagyis a készenlé-
ti táskával együtt közel 1 kg. Eb-
ben nyilván szerepet játszik a rendkívül masszív anyagú
váz, a penta-tetőél-prizma és a 7 lencséből összeállított
objektív is, amelyből a japán gyártó szerint több mint
340 különböző gyártmányú és típusú csatlakoztatható a
gép foglalatához, de aki maximálisan ki akarja használ-
ni a gépbe épített optikai-elektronikai rendszer minden
nomságát, annak a koncepciózusan tervezett Takumar
objektívek közül kell választania. A választás nem kön-
nyű, mert a 18 mm-es halszemobjektívtől az 1000 mm-
es telén át 24-féle különböző tulajdonságú objektívig
terjed a választék.
Oldalakat lehetne még írni arról, mennyire bevált
nálam ez a gép, beleértve a közgyűrűs közelfényképe-
zést is, de talán eleget mond az is, hogy a nyugat-euró-
pai használtcikk-piac átlagos árai szerint egy jó állapo-
tú Asahi Pentax Spotmatic ára az alapobjektívvel 180 +
70 euró.
Amit a mai ’elkényeztető’ technikával összehasonlít-
va ’hiányolni’ lehet, az természetszerűen elsősorban az
automatikus élességállítás (az AF, vagyis az autofókusz),
de ettől még – legalábbis a saját tapasztalatom szerint –
megéri az árát!
Jesztl Jen ESFIAP
Hőskor
A keresõben látható lengõ nyeles fénymérõ képe
Asahi Pentax Spotmatic
Commentaires sur ces manuels